DR: SZABO ZOLTÁN
TÚRKEVÉÉRT ALAPÍTVÁNY HÍREI
GÁBOR FERENC VERSBARÁTOK TALÁLKOZÓJA
A két hónapos nyári szünetet követően találkoztak a Gábor Ferenc Versbarátok 2024.szeptember 15-én, vasárnap. Többen megfogalmaztuk, hogy vártuk már az újabb találkozást. A versbarátok köre másfél évvel ezelőtt, tavaly áprilisban alakult meg, az eltelt idő alatt stabil közösséggé vált. A havi találkozások során sok-sok költő versét ismerhettük meg, de ezzel együtt a versbarátok tagjait is új oldalukról.
Külön öröm, hogy már a tavalyi megalakulást követően hamarosan sikeres kapcsolatfelvétel történt a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület által működtetett Versbarátok közösségével. Idén, az áprilisi költészetnapi programunkon vendégeink voltak szalontai barátaink. Megállapodás született közöttünk arról, hogy 2025 áprilisában a mi versbarát közösségünk látogat Nagyszalontára, közösen emlékezünk a Költészet Napjára.
Találkozón emlékeztönk Szenci Molnár Albert /1574-1634/ református lelkészre, nyelvtudósra, filozófusra, zsoltárköltőre, aki 450 évvel ezelőtt született Kolozsvárott.
Julius 31-én volt 175 éve, hogy a segesvári csatában nyoma veszett Petőfi Sándornak /1823.01.01-1849.07.31/. .. Reá emlékeztünk a Szeptember végén című versével, amelyet 1847 szeptemberében, Koltón, nászútján írt.
Emlékeztünk feleségére, Szendrey Júliára, aki 1828. december 29-én született Keszthely Újmajorban és 1868. szeptember 6-án hunyt el Pesten. 1909-ben, halála után 41 évvel, temették a Petrovics családdal közös sírba a Fiumei úti Sírkertbe, ahol Petrovics István, Hruz Mária, Petőfi István és Petőfi Zoltán is nyugszik.. Elhangzott Boldogtalan vagyok… című verse, amelyet 1856.október 29-én írt.
Szendrey Júlia Peteifi halála után kötött házasságot, „eldobta az özvegyi fátylat”, Horvát Árpáddal. E házasságban született 1851 szeptember 6-án Attila nevű fia, aki 16 évesen írta versét , édesanyjának. Ekkor már Szendrey Júlia súlyos beteg, külön költözött férjétől, leányával Ilonával, aki ápolta őt. A fiúk Horvát Árpáddal maradtak.
Horvát Attila édesanyjának 1867-ben írt verse:
Kedves Anyám!
Bár egymástól elválasztott
Az ádáz sors bennünket,
De semmi sem szünteti meg
A mi szeretetünket!
Nem, soha sem! ez mindig fog
Kebelünkben lángolni,
És legyen bár milyen sorsunk,
Mindig foglak szeretni!
Kívánságom az Istentől
Egyetlenegy e földön:
Hogy tehozzád a jövő év
Egészséggel köszöntsön!
Egy év múlva, adja Isten –
Bajod el is felejtsed
Élvezd teljes, jó erőben
Visszanyert egészséged.
Hidd meg anyám, a jó Isten
Meghallgatja kérésünk
A mit tőle minden órán
Olyan forrón könyörgünk
fiad Attila
A találkozón elhangzott Mécs László Vád és védőbeszéd, Babits Mihály Alkalmi vers, dr. Hajnal Ferencné A kultúra lovagjainak köszöntése, Kun Erzsébet Családmesék, Gábor Ferenc Mielőtt végképp, Várnai Zseni Őszi dal, Weöres Sándor Szomorú keringő, Zigány Árpád Melyik kell?, Váci Mihály Ha érdemes, ha nem, Szabó T. Anna Megette már a dér a bokros oldalt és Son Belle Ne! című verse.
A GÁBOR FERENC VERSBARÁTOK legközelebb 2024.10.13-án, vasárnap délután 14.30 órakor találkoznak az Egressy Béni Zeneiskolában. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!