Dr. Szabó Zoltán
TÚRKEVÉÉRT ALAPÍTVÁNY HÍREI…
NAGYSZALONTÁN JÁRTUNK
A nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület meghívására 2014.június 2-án a testvérvárosba utaztunk.
Ezen a napon emléktábla avatására került sor, emlékezve a tavaly június 1-én, életének 99. elhunyt Dánielisz Endrére, Szalonta kiemelkedő közéleti személyiségére.
A túrkevei küldöttségben városunk önkormányzatát Kántorné Bíró Emília alpolgármester, a Túrkevéért Alapítvány hárman képviseltük.
A két avatóbeszédet mondók egyikének engem kértek fel, nagyszámú érdeklődő előtt a következőket mondtam el.
Dánielisz Endre Tisztelői!
Kedves Szalontaiak!
Örömmel fogadtuk el az Arany János Művelődési Egyesület meghívását, hogy ma itt június 2-án részesei lehessünk Túrkevéről Dánielisz Endre emléktáblája avatásának. Ahhoz, hogy Önök megérthessék, hogy mit is keresünk mi itt, Szalontához mintegy 120 kilométerre levő nagykunsági anyaországi város képviselői, részben alpolgármester asszony, akivel érkeztem, részben az alapító tagjai a Túrkevéért Alapítványnak velem együtt, néhány eseményre szeretném az Önök figyelmét felhívni.
Messzire megyek vissza, 1989. december 27-ig.
Még zajlottak a romániai események, amikor üzenetet küldtem az akkori baromfiipari vállalat telexére, amelyben kértem és javasoltam, hogy a két település vegye fel egymással a testvérvárosi kapcsolatot.
Annyi önzőség hadd legyen bennem, hogy elmondjam, hogy az anyai felmenőim nagyszalontai szülöttek, tehát nekem szoros kötődésem érzelmileg is születésem óta Szalontához él. A válasz még aznap délután megérkezett és milyen kicsi a véletlen vagy nagy, hogy egy Dr. Siladi Gheorghe nevű elnök, a Nemzet Megmentési Front nevében aki szintén állatorvos, úgy, ahogy én, ő írta alá a viszontválaszt: örömmel fogadják ezt a felkérést és ajánlatot. Én már januárban, néhány héttel ezt követően családi látogatásra átjöttem Szalontára, viszontagságos körülmények között, akkor még Kisjenő irányában, hiszen közvetlen járatra nem volt lehetőség Sarkad felől. Majd februárban egy autóbusznyi túrkeveivel látogattunk Szalontára. Élmény volt az akkori látogatásunk, amit egy hónappal később Pelók Benedek akkori polgármester vezetésével ugyanilyen létszámú Szalontai küldöttség érkezett Túrkevére. Formailag a már meglévő testvértelepülési együttműködést szerződés formájában ekkor, 1990. márciusában írtunk alá.
Dánielisz Endrével az első perctől megvolt a kontaktusunk, a közös érdeklődés, mindaz, hogy tegyünk egymásért. Két város egymás közötti távolságát leküzdve érzékeltettük is ezt a következő időszakban. Így 1992 márciusában Arany János 175. születési évfordulóján Endre bácsi tartott nagy érdeklődéssel fenntartott előadást Túrkevén a sportcsarnokban. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor próbálta asszociálni az ottlétét és úgy fogalmazott, hogy sokféle írás van arról, hogy Arany János járt a Nagykunságban, többek között Kisújszálláson, ami 12 kilométerre van Túrkevéhez, ahol tanított is, viszont arra nincs emlék, hiába kutatott Arany iránt, hogy Túrkevén is járt volna, de fogadjuk el virtuálisan, hogy ez a kis távolság Kisújszállás és Túrkeve között valójában nulla, hiszen a két város: Szalonta és Túrkeve között épülő kapcsolatok azt kövezően bizonyították, hogy vannak közös értékeink. A 90-es évek vers és prózamondó versenyein nagyon sok diák mellett a túrkeveiek is jelen voltak. Boldogan emlékeznek a ma már középkorú, akkori diákok, hogy milyen élmény volt Endre bácsival találkozni, az ő versmondó verseny elnöki tisztségében vele szembesülni, mindazt az élményt immáron a gyermekeknek is átadják. Boldogan emlékszem vissza a 90-es évek időszakára, amikor a Túrkevéért Alapítvány által létrehozott Egressy Béni Zeneiskola növendékei, tanárai éveken át a Magyar Házban, majd később a református templomban tartottunk karácsonyi koncertet.
Nagyon szép emlékek ezek nekünk és fontos megmondani, elmondani Önöknek azt is, hogy 2005-ben javaslatunkra lett Dánielisz Endre bácsi a Magyar Kultúra Lovagja. Ez a cím élete végéig is fontos volt számára és nagyon fontos volt számomra tavaly, amikor Aranyosapátiban a Vásárosnaményihoz közeli kis településen a lovagok parkjában, emlékoszlopot állíthattunk Endre bácsinak. Olyan emlékoszlopot, amely örök időkre érzékelteti az ő létét, az emberi nagyságát, mindazt, amit tett Nagyszalontáért, amit tett a magyar tudomány érdekében.
2005-ben Túrkevén adtuk ki Dánielisz Endre édesapjának I. világháborús naplóját: Galíciától a Garda-tóig címmel. A könyvet nagyszámú érdeklődő jelenlétében a Zilahy Lajos Művelődési Házban mutattuk be. Endre bácsi sok éves vágyát teljesíthettük a napló kiadásával. Boldogsága határtalan volt.
Nagyon sok emléket őrzünk. A túrkeveiek hálásan gondolnak vissza mindarra, amit az ő túrkevei látogatásai során átéltünk, de mindazok, akik, nagyon sokan vagyunk hál’ Istennek, akik az elmúlt közel 35 esztendőben sokszor lehettünk Szalonta vendégei és sok-sok esemény részesei.
Mi az az üzenet, ami számomra Endre bácsira való emlékezéssel és a mögöttem lévő emléktábla avatásával kapcsolatban megfogalmazódik?
A következő néhány verssor:
Tenni, tenni emberek, az élet gyorsan elpereg, egy perc csupán az élet, de ez a perc lehet csodás, teremtő munka, alkotás, amely megőriz téged.
Endre bácsi emlékét kegyelettel őrizzük Túrkevén is!